Az antitézis hónapjai

A francia muki házából, hirtelen, menekülésszerűen költözünk el húsvét előtt. A ház-keresés és ház-találás igazán hektikus errefelé. Beütött itt is az Airbnb téboly, senki nem szereti kiadni a házát hosszú távra. Ezért, amikor az egyik ismerős ismerősén keresztül új házat találok, nem variálok sokáig. Sok mindent nem kell pakolni, amúgy is bőröndből, hátizsákból élünk. Felpakoljuk…

Élet egy buborékban – első három hónap

Az első hetekben nem hagy aludni az élmény, hogy érhetett ekkora csoda. Téblábolok az érzéssel, szinte felfoghatatlan. Ismétlem magamban a történetet, mely egyben a valóság is. Elhatároztam, hogy új életet kezdek, magam mögött hagytam a régit, elkezdtem utazni, Costa Ricában kötöttem ki, itt egymásra találtunk a régi szerelemmel, és most gyerekünk fog születni a Karib-tenger…

Aki nem hisz a csodákban, az nem realista

Február 6-a van. Kristálytiszta verőfényben tekerek a falu irányába. Az évszakok összemosódva. Egyenletesen, a magasból süt a nap, kilencven fokban, mint mindig. Jobb oldalt a Karib-tenger kékje, baloldalt házak, éttermek, az európai szemnek inkább viskók, tákolmányok, kalyibák, ideiglenes építmények. Hátizsákomban laptop, a biciklikosárban víz. Hétfő van. Egész hétvégén az étteremben dolgoztam és akkor megfogadtam, hogy…

Novella! – A keresztutak őrzője

–          Hisz abban, hogy minden helynek megvan a maga végzete? Kint kövér cseppekben ömlött az eső. Kopogott veszettül a bádogtetőkön, elnyomva Limon városának minden zaját. A Big Boy baseball stadion fényei kigyúltak. Hiába tartotta magát még a nappal, a hirtelen eluralkodó trópusi eső befeketítette az eget. Azt mondják, ha a szárazföld felől érkezik nincs jelentősége,…

Modern világ, modern nők

Volt egy korábbi írásom Kétféle világ, kétféle élet címmel. Akkor kimaradt egy téma, amit a közelmúltban végignézett Szolgálólány meséje lobbantott fel bennem. (Igen, láss csodát, a dzsungelben is van Netflix!) Itt is van és még sincs itt Giliád köztársaság. A sorozat egyes részei meredek utópának tűnő rettenetes képek, mások pedig már a hétköznapjaink részei. Különösen…

Ananász van, mégis egres kéne

Fényes karibi délelőtt úgy csap le reám a fájdalom, mint jeges eső a zsenge termésre. Száz méteren kétszer hányok. Az első gondolatom az, hogy vesegörcsöm van. A második az, hogy mit rontottam el az életemben? Kis kórházi csomagot összekészítek, hiszen a diagnózis egyértelmű. Vesegörcs, talán vesekő. Már csak a külvilág hiányzik, hogy megbizonyosodjon igazam felől….

Egy nap a száz év magányban

A busz reggel annyit késik, hogy már másik időpontban érkezik. Menetrend nincs, csak annyit tudni, hogy egy adott időpontban elindul a végállomásról, aztán egyszer csak megérkezik, dehogy pont mikor, azt lehetetlen megmondani. Állni kell az út mentén, aztán ha jön, inteni kell. Ha nem jön, akkor várni kell tovább, mert nagyon nincs mit tenni. Nincs…

Kétféle március – Az újrakezdés éve

Nemrég múlt március 15. Egy évvel ezelőtt, ezen a napon még Pesten voltam, a régi életben. A Múzeum kertben a nemzeti színű drapéria takarásából néztem, hogy az ünnepi műsor rendben zajlik-e. Hideg, nyirkos idő volt, az ellenzéki tüntetés füttyögése zavarta meg a Himnusz, majd az ünnepi beszédek megszokott rendjét. Szürke volt az ég, fáradt voltam…

Mi van Pesten?

Pár héttel korábban nekiálltam, hogy betűbe fojtsam a hazatérés rögvalóságát, de aztán belém hasított, hogy ez nem lenne igazságos. Nem lenne igazságos, mert én is rühellem a hazatérők okosságát, ugyanis nem nagy dolog pár ezer kilométerről észre venni a hibákat, aztán az itthoniak arcába tolni. Az igazi művészet fenntartani még sokáig az utazás szellemét, és…

Kétféle világ, kétféle élet

Közhely, hogy messzebbről jobb rálátás nyílik az ismert dolgokra. Egy-egy festmény is más megvilágítást kap, ha különböző pontból vizsgáljuk. El kellett tehát menni Amerikába, hogy megismerjem azt a nyugati típusú életet, amit eddig éltem, és meg kellett éljem azt a másik típusú vidéki életet, amire pedig mindig is vágytam. Úgy állnak a dolgok, hogy két…

Dorothy cipője – Négy nap haza

Vasárnap Puerto Viejoban az utolsó napom vasárnapra esik. Hétfőn munkaszüneti nap van. Tico holiday. A falut ellepik az idegen népek. A helyiek idegesek. A dolgok nem bírják a forgalmat, összeomlanak. Az ATM-ből már délre elfogy a pénz, azt írja, csak dollár van, de gyorsan kiderül, hogy még az se. A buszpályaudvaron nem tudnak jegyet nyomtatni,…

Minden megvan

A péntek reggel az áramszünet miatt nagy csöndben telik. Mintha a dzsungel állatai ugyanarról a töltőről működnének, mint a laptopom, vagy a wifi rooterje. A melósok sem jöttek utat javítani. Szívás, nincs fék – írja Jack. Nyilván a motorra gondol. A dzsungelben minden tönkre megy. Az ebook-olvasóm négy használat után lehelte ki a lelkét. Önző…