Tizenkettő – Kettő – Skorpió

Nyirkos az idő. Akkor is esőre áll, mikor nem esik. Az ég szürke monotóniája lassan állandósul. Kopik a szívünkből a nyár, s bőrünkről a napsütés. Sötét órák közelegnek, a sötét órák egyre nőnek. A természet egyik pillanatról a másikra leveti szépségét. Rohad az avar a lábam alatt. Vége a szép időnek, a fák díszbe öltözésének, vége az önáltatásnak. Jön a tél. Nincs már visszaút. Itt van a belső igazság órája. Ami mulandó az nem igaz – ezt mutatja a természet is, megszabadulva a szépség látszatától.

November a halál hónapja. A természet halálával ébredünk rá mi is a saját halálunkra: a képébe nevetünk, jelmezbe öltözünk, s a saját mulandóságunkkal rémisztgetjük a világot vagy temetőbe megyünk, kihűlt kövek fölött emlékezni, gyertyákat gyújtani. Novemberben tökök vigyorognak, pár napig égnek, majd hamar megrohadnak.

Jack O’Lantern – távol tartja a rossz szellemeket

Egyik reggel lányom az üres liftaknára mutat, és érdeklődő kíváncsisággal kérdi egymás után többször is: mit csinál ott az a néni és bácsi azzal a törülközővel? Halottak napja körül vékonyabb a fátyol, mi elválaszt minket a túlvilágtól.

Costa Ricában, mikor a kerti zuhany átlátszó műanyag tetején átnéztem, rendre novembert láttam: megbarnult faleveleket, melyet a trópusi eső, pára eláztatott. A szemem novembert látott, de a testem júliust érzett. A Costa Rica-i időkben talán november hónapja hiányzott a leginkább. Furcsa, pedig nincs mit szeretni novemberben, mikor minden elsötétül, s csak a hétköznapok monotóniája lüktet.

Talán ma jobban értem, miért hiányzott ez az időszak ott a dzsungelben, s most meg is mondom miért. Ahhoz, hogy az ember újjá tudjon születni, először be kell bábozódni. Ez a folyamat kezdődik meg novemberben, ezzel a rothadó lassú halállal.

Ugrás a nyúl üregébe!

Olyan érzés jelenleg a világban lenni, mint egy háborgó óceán kellős közepén hánykolódni. A parttól már márciusban elrugaszkodtunk, így már rég’ nem látszik, s visszatérni lehetetlenség, viszont még azt sem tudjuk, hol a túlpart és mikor, hova érkezünk meg. Fáradtak vagyunk, mert már hosszú ideje úszunk a bizonytalanságban. Természetes, hogy szorongató félelem fog el minket,  mert nagyok a hullámok körülöttünk. Ennek a háborgó tengernek a jele látszik a külvilágban: iszlám merényletek, amerikai elnökválasztás, tüntetések Lengyelországban, Covid-második/harmadik hulláma, örmény-azeri konfliktus. Úgy tűnik, hogy egy kulminációs ponthoz közeledünk, aminek nem tudjuk, mi lesz a kimenetele és meddig tart. Nehéz most ebben a háborgó világban lenni. De nem szabad csapkodni, hadakozni, küzdeni. Fel kell feküdni a hullámokra, pihenni, s figyelni, merre visz az ár. Ezt lehet most tenni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s