Tizenkettő – Egy – Mérleg

Már nem nyár, még nem tél. A nap a háztetők vonalából színezi a leveleket. Gesztenyék hullanak, nyílnak, pattannak szét a sétányokon. A fákon még zöldek a levelek, de az avar már gyűlik, s zörög lábaim alatt. A természet elérte érettségének legmagasabb fokát. Éppen a tű hegyén áll, de még nem billen meg, ez a tökéletes egyensúly állapota, ez a pillanat: az élet végjátéka, de még nem halál. Készül a télre a nyár.

A nappal és éjszaka egyforma hosszú, a nap éppen az Egyenlítőn áll. Minden végtelenül igazságos, akkora a sötétség, amekkora a nappal, miképpen Északon, úgy Délen is. Minden tökéletes harmóniában van. Ez az őszi napéjegyenlőség ideje, ez a Mérleg időszaka.

Ki, mint vet, úgy arat, tartották a régiek. A szüretnek, a betakarításnak vége van. Számot vetünk, milyen volt az évünk, merre billen a mérleg: nyereség vagy veszteség. Húzunk egy vonalat, mérlegelünk. Ez az Igazság pillanata, a vak Jusztícia pillanata – s az igazságot nem lehet becsapni. Ekkor dől el, hogy milyen volt a tervünk, s a jövő évi stratégiát meg kell -e változtatni. Ezért a Mérleg igazi stratéga. Meg akarja találni azt a tökéletes pillanatot, mikor se nem sok, és se nem kevés, hanem éppen elég. Akikben ez a hang elég erősen szól, ezt a balanszot keresik egész életükben: az olyan harmonikus állapotot és döntéseket, mely mindenkit boldoggá tesz, és egyensúlyt teremt saját maga és a külvilág között.

A Mérleg a mindenség díszlettervezője, a szépség megszállottja, melynek himnusza úgy szól, mint Kosztolányi Őszi reggel című verse:

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.

Az őszi napéjegyenlőség ellenpontja, éppen fél év különbséggel, a tavaszi napéjegyenlőség, a Kos hava. A Kos és Mérleg szemben áll egymással a zodiákus körén, amit a Kos nem tud, azt a Mérleg tudja, és így fordítva, kiegészítik egymást. Ami a Kosnál háború, és nyílt színű ütközet, az a Mérlegnél körmönfont diplomácia, intrika, pletyka. A Kos azt mondja, amit gondol, a Mérleg azt mondja, amit hallani akarsz. A Kos individuális, a Mérleg duális. A Kos ura a Mars, a Mérlegé a Vénusz.  A Kos tüzes, a Mérleg levegős, mindkettő kiáradó, s ebből a tűzből és levegőből parázs vita keletkezik.

Ha a zongora nincs felhangolva, akkordjai hamisan szólnak. Ha az őszi tájat hamis festő festi, az nem szépséget, hanem giccset sugároz. Ha a Mérleg akkordjait hamisan szólaltatják meg, cukormázas kedvességet, képmutatást, hízelgést és megfelelési kényszert kapunk.

***

A földi egyenlítővel párhuzamosan az égben ott fut az ekliptika. Az ekliptika mentén lévő csillagképeket zodiákusnak hívják. A régiek nevezték el ezeket a csillaghalmazokat, hogy követni tudják a Nap, a Hold és a többi égitest vándorlását az égen. A planéta görögül annyit jelent, mint égi vándor. A csillagok a planéták színjátékának háttérdíszleteként bizonyos állandóságot szolgáltattak a Nap körüli örök körforgásban, örök táncban. A régiek észrevették, hogy bizonyos égi konstellációknál, mindig ugyanazok a dolgok történnek a földön is. Ahogy az ima is mondja: „mint a mennyben, úgy a földön is.”

„Nézz meg mindent, s ami jó, tartsd meg.”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s