Sötét éjjel van. Fekszem az ágyamban. Tisztán hallom az ötös busz záródó ajtajának más hanggal össze nem téveszthető, idegesítő berregését: bíp-bíp-bíp. Hiba van a gépezetben. Nem a budapesti éjszakában vagyok, hanem a dzsungelben, mégis tisztán hallottam: bíp-bíp-bíp. Ha futni kezdenék, még el is érném, olyan közelről hallom. De nem futok. Hajnalodik. A hasamra fordulok, és…

  „Vártunk valamit. Tudtuk, hogy hiába várjuk. Sosem lesz itt semmi. Meneteltünk kettős rendekben a patak két ága közt, a töltésen, énekeltük a régi bakanótákat, vadul nekieresztve a hangunkat, »Göndör hajam rövidre, göndör hajam rövidre…«, és bokáig sároztuk a cipőnket a csúszós vagy tapadós, vagy híg latyakban, míg egy szép napon, december első hetében, le nem…