Amióta visszajöttem Costa Ricába, egyfajta önfeledt várakozással ébredek minden reggel. Pedig sok talány nincs, a napok meglehetősen egyformán telnek. Mégis uralkodik rajtuk egyfajta idill, harmónia, amit érdemes várni, amiért érdemes felkelni.
Reggel az első dolgom, hogy kitárom a spalettát az ágy végében. Kislányom, Genevine rögtön felhúzza magát, hiszen ő is látni akarja a reggelt, látni akarja a fákat, az eget. Személyes köze van neki is ahhoz, hogy kint milyen idő van. Tudja, megtanulta pár karibi hónap után, hogy ez az első dolgunk reggel. Az esőben van egyfajta megkönnyebbülés. Ilyenkor semmilyen fizikai aktivitásra nem vagyok kötelezett.
A cikk a Képmás magazin oldalán folytatódik, katt ide!
PURA VIDA
goodaysblog 