A Karib-tenger vidéke nemcsak egy földrajzi hely, ahová jó visszatérni, hanem egy lelkiállapot is, amit, ha valaki egyszer átél, nehezen feled el. A művészetben ezt úgy hívják, mágikus realizmus.

Látszatra nincs itt más, mint kék ég, sűrű dzsungel és céltalanul tekergő emberek, akik olyan közönyösen néznek a világra, mintha nem történne bennük semmi. Sem gondolat, sem lélek. Akik nem akarnak semmit a világtól. Nem akarják megváltoztatni. Nem akarják meghódítani. Nem akarnak hasznot húzni belőle. Élni akarnak. Nem olyan önfeledt, mámoros ízzel, mint Európában a déli népek, nem olyan illemmel és stílussal. Hanem egyszerűen, csak zsigerből. Nem akarnak hozzátenni, de elvenni sem akarnak. Pedig az elvétel benne van a vérükben. Itt mindenki szegről-végről a konkvisztádorok leszármazottja. Ez az akarat mára már letompult, elnyomta a dzsungel; lefogták a liánok, lenyomta a pára.

A cikk a Képmás magazin oldalán folytatódik, katt ide!