Minden megvan

A péntek reggel az áramszünet miatt nagy csöndben telik. Mintha a dzsungel állatai ugyanarról a töltőről működnének, mint a laptopom, vagy a wifi rooterje. A melósok sem jöttek utat javítani. Szívás, nincs fék – írja Jack. Nyilván a motorra gondol. A dzsungelben minden tönkre megy. Az ebook-olvasóm négy használat után lehelte ki a lelkét. Önző egy lény a dzsungel, minden figyelmet kikövetel magának. Hát most tessék, itt vagyok. Mehetnék a tengerpartra, de nem megyek. Ülök a teraszon, és nézem a fákat, ahogy nőnek.

Azt hiszem, kezdek beilleszkedni a helyi ritmusba; nem rohanok napsütésben a tengerpartra, azt a ruhát veszem fel, ami kevésbé viseli magán a dzsungel jelenlétét; tehát nem gombás, nem rohadt. Nem zavar a gekkó sem, aki zuhanyzás közben a plafonról néz, sem az öt centis csótány, aki a ruháim között él. Simán megiszom a kávét akkor is, ha valami eszement bogár belepottyant. Az már egy jó nap, ha van víz és elektromosság. Megszoktam már, hogy a wc papírt nem a wc-be, hanem a mellette lévő szemetesbe dobjam.

Ezen meditálok, mikor hallom, hogy valami rettenetes mozgás indul meg fejem felett. Levelek, ágak, termések szakadnak le. Visszajöttek a majmok, gondolom. Kicammogok a tető fedezéke alól, s ekkor látom meg, amit ugye már igen régóta nézek: a majd két méter hosszú iguánát, ahogy egyik ágról a másikra tornássza át magát. Valamilyen oknál fogva angolul kezdek társalogni az állattal, és azonnal elnevezem Big Boynak. Lassan, nehézkesen mozog, néha úgy tűnik, hogy elveszti az egyensúlyát, de aztán mégis visszatalál a balanszba. Elképesztő kényelem király ez a hüllő, néhány perc múlva már a fa legmagasabb ágán himbál, és tátott szájjal néz a napfénybe. Nagy narancssárga feje van, tajtékos taréjok. Egy óriási sárkány él fölöttem. Mária-Napfény szerint néha ledobják ruhájukat. Nem akarok semmilyen formában levedlett sárkánybőrrel találkozni. Big Boy bűvöletében telik a délelőtt.

Estére Jackkel a kisbolt előtt találkozunk. Hideg, dobozos rumos kólával vár. Lassan mondja a napi történéseket. A motor egyik fékje elromlott. A majmok elmentek, de a tukánok visszajöttek. Utoljára hagyja a nagy hírt; Szikra megkerült. Átvághatott a dzsungelen, kerteken, kijutott valahogy a főútra, a Cocles-i közért előtt ácsorgott, mikor Jack kenyérért ment. Hogy ismerős volt neki a hely, vagy csak állati megérezéseire hallgatott, ki tudja. Szikrát úgy felzaklatta saját megkerülése, hogy azóta sem tér észhez, és nem hiszi el, hogy otthon van végre, így meséli Jack. Felkötjük a biciklit a motorra és megindulunk a falu felé, péntek, reggae nightra.

A faluban szeptemberhez képest sok az ember, de a bárok üresek, mindenki az utcán, tengerparton lődörög a sötétben. Senki nem akar a bárban italt rendelni. Mindenki boltból iszik. Mi is a boltból iszunk, mint pénztelen emberek. Jack a mélyhűtőből két marék jeget vesz ki, zsebébe rejti. Fel van hasadva az egyik jeges zacskó. Szemfüles. Szép, egészséges jégdarabok. Pattognak a kockák, ahogy csorog rájuk a dobozos rumos kóla. Jobb ez a zene, mint a reggae, ami a Salsa Bravaban szól. Ülünk a quad motoron.

Csak a napbarnított, szőke – német vagy svéd – turista lányok isznak a bárban. Hangosak. Itt a nők könnyen megőrülnek, mondja Jack. Hamarosan csatlakoznak a lányokhoz a leégett orrú, szőke hajú, német vagy svéd fiúk is. Nemsokára táncolni kezdenek. A raszta legények a fák takarásában nézik nyugodtan az ismerős történetet. Nem kell nagy képzelőerő, hogy az embernek a Tonio Kröger jusson eszébe. A raszta legények, no meg mi is úgy nézzük a vidám táncosokat, ahogy Tonio Kröger nézhette őket, illetve, mint nézte Hans Hansent, mint táncolt Ingeborg Holmmal, miközben mély szomorúság öntötte el a szívét, hogy nem tud a polgári boldogság részévé válni. Hát most a raszták is osztják ezt az érzést, anélkül, hogy tudomásuk lenne róla, hogy mindannyian Tonio Krögerek. Ez a karibi melankólia.

Kis srác, alig tizenhat éves, szivárványszínű zokniban, papucsban illedelmesen végigkérdez mindenkit, kér-e marihuanát. A fiú félreérthető, mert többen visszakérdeznek, vender vagy compartir – azaz eladni, vagy megosztani gondolja? Egyébként is, nemsokára lesz itt lázadás, mert a rendőrök a minap ezer kilo zöldet foglaltak le a hatvan kilométerrel feljebb lévő Limonban. Hamarosan fel fognak ocsúdni a srácok, mint a viccben, mi ez a szar zene?!

Folytatás még mindig a Litera.hu-n, itt.

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s