Ez a harmadik éjszakám a dzsungelben. Nem mondom, hogy az éjszakai hangok jobban engednek aludni, mint az első éjjel, ebben tehát nincs progresszió. A progresszió abban van, hogy legalább hallom a rendszert bennük. Az is lehet, hogy ez a trópusi őrület első jele. Persze én akartam a dzsungelbe jönni, hát akkor tessék boldogulni ebben a vadregényes kis kabinban, ahol a négy fal egyike helyett csupán egy moszkitóháló húzódik. Tulajdonképpen ez a háló választ csak el a dzsungel többi élőlényétől. Ha innen nézzük, én is szorosan hozzátartozom a dzsungel flórájához és faunájához. Egyedül vagyok a biológiai sokszínűségben.

Ez most kivételesen a Litera.hu oldalán folytatódik, itt