Kutyafuttában

Szikra boldogan csaholva szalad a motor után reggel. Lobognak a fülei, vigyorog, hogy most jól kibabrált velünk, akkor is jön, ha nem akarjuk. Jack lassan megy a motorral, nagy a sár. Rendre felverődik a térdemre, alig öt perc múlva már tiszta saras a lábszáram. Pont, mert lassan megyünk, Szikra mindvégig a nyomunkban marad. Fene megette…

Day and night in Paradise

Kora délelőtt szikrázóan süt a nap. Egy felhő sincs az égen. Ontja magából a boldog kékséget a Karib-tenger. Jó embernek lenni a Földön. Szeptember a karibi nyár. Kevesebb az eső, a tenger hullámzása alábbhagy. A korallszigetekre kiúsznak a languszták, éjjel kézzel fogják őket az ingyenélők. Manuval véletlenül futok össze a tengerparton. Örömében kiabálni és ugrálni…

A dzsungel ritmusa

Ez a harmadik éjszakám a dzsungelben. Nem mondom, hogy az éjszakai hangok jobban engednek aludni, mint az első éjjel, ebben tehát nincs progresszió. A progresszió abban van, hogy legalább hallom a rendszert bennük. Az is lehet, hogy ez a trópusi őrület első jele. Persze én akartam a dzsungelbe jönni, hát akkor tessék boldogulni ebben a…

A dzsungel íratlan szabályai

Minden, amit a hétköznapokról megtanultál eddig, azt nagyjából el kell felejtened. Mindazt, amit a városban biztosra vettél, itt nem veheted annak. Minden, ami a városban fontos volt számodra, és köré szervezeted az életedet, annak itt semmi jelentősége nincsen. Természetben élni szöges ellentéte annak, amit a városban megszoktál. Egyrészt meg kell szokni, hogy sosem vagy egyedül….

Még öt és fél óra – Út a Karibra

Nagynéném keksz korrupciója arra volt jó, hogy a busz első ülését kapjam meg, közvetlenül a sofőr mögött. Ez később nagyon izgalmas pozíciónak mutatkozott. A busz hamar kikerül San José városából, és a kalandos, a várost karéjban körülölelő Braulio Carillo Nemzeti Parkon keresztül folytatja útját. San José több mint ezer méter magasan fekszik, körülötte hegyek, működő…

Taxisok, kulcsok, San José  

Alig volt hét hónapja, hogy hazamentem innen, abban a szent meggyőződésben, hogy évekig nem jövök. Ehhez képest épp landolni készülök a San Jose-i reptéren. Soha semmit nem szabad biztosra venni. Éjjel egy óra van. Vizsgálom magamban az érzéseket, mit érzek; meghatottságot, örömöt, boldogságot, mit? Tulajdonképpen egyiket sem. Hatalmas nyugalmat érzek. Rutin van rajtam. A hazatérés…