Mielőtt végleg búcsút veszek Los Angelestől, a mexikói szobatársam óvva int a buszozástól; vigyázzak, mert csak feketék utaznak a Greyhoundon. Még gyorsan elmeséli, hogy egyszer, a Greyhoundon lefejeztek valakit. (Később utána nézek, valóban volt egy ilyen eset 2009-ben, egy 22 éves férfit késeltek meg, és fejeztek le. Aztán megették.) Kikerekedik a szemem, mire még hozzáteszi,…

Azt hiszem Amerika legnagyobb félreértése Los Angeles. Ahogy nem értettem, hogy bárki is, hogyan képes Las Vegasban élni, úgy nem értem, hogy bárki is, miért akar egyáltalán Los Angelesbe MENNI. Én hat napot áldoztam ennek a földi pokolnak, ahol a nap 24 órájában valamely középkategóriás zombi film szereplőválogatása zajlik. Ez az utazás legnagyobb tévedése volt….

A Flagstaff-i melankóliából egy kedvező Las Vegas-i hotelajánlat rángat ki. Saját szoba 35 dollár pluszt adóért cserébe, egy éjszakára, 500 méterre a Stiptől. Úszómedencével. Ez elég is, hogy szedjem a sátorfámat. Az egyik recepciós visz ki a buszpályaudvarra, ugyanaz, aki egy héttel korábban fogadott. Elmesélem neki a jövőbeli terveimet, köztük Costa Ricát is. Rövid úton…

Mit csinál az ember az élet kalandja után? A Grand Canyon után kínosan aktuálissá vált a kérdés és Flagstaff jó hátteret biztosított hozzá; nem volt zavaróan inspiráló, ellenben elég nyugalmat biztosított, hogy kimeditáljam a jövőt. Az eredeti, nagyon plasztikus tervem a Grand Canyonig szólt. Akkor is és most is úgy éreztem, hogy ha eljutok odáig,…

Ha az ember helyes úton jár, különösen, ha követi megérzéseit, álmait, akkor a véletlen, a sors, az isten, vagy a szerendipitás minden lehetséges eszközzel segíti azok megvalósításában. Valóban. Mi másképp értékelhetném az alábbi útjelzést, mely a Grand Canyon Nemzeti Parkban fogadott? Mikor 70 mérföld autókázás után Flagstaff-ból megérkeztem, az első dolgom az engedély, valamit az…

Lamy azért olyan komfortos, mert tudom, hogy a számkivettetésem hamarosan véget ér, és a jó öreg Amtrak társaság már olyan megszokott vendégszeretet élvezhetem Lamy és Flagstaff között hét és fél órán keresztül. Hogy boldogságomban legyen egy kis fekete folt, valahogyan ezen a vonaton hiánycikk a wifi szolgáltatás. Így lettem kiszolgáltatva az offline világnak. Mindegy. Kárpótol…

Itt ülök Lamy-ben, várom, hogy érkezzen a Southwest Chief fenséges elnevezésű vonat, mely Chicago-Kansas-Los Angeles vonalon közlekedik, tehát a régi 66-os út vonalát követi. Óriási izgalom. Lamy-ben egyébként sehol semmi, egy-két építőmunkás a lóg pályaudvaron, meg egy másik hátizsákos lány éppen ebédel valami jól kinéző salátát. Itt ez a pad, jó kilátás nyílik a hegyekre….

Sokszor nem a helyszín az érdekes, hanem az emberek, akikkel útközben találkozol. Nekem az Albuquerque-ben eltöltött tizenkét óráról csak a savannah-i barátnőm megjegyzése jut eszembe. Ő azt mondta, hogy oda azok a furcsa emberek költöznek, akik UFO-t akarnak látni. Mert ugye Roswell alig pár mérföldre fekszik. Hát a városból ezt a furcsa vibrációt én is…