Karibi néplélek

Tehát először a feketék voltak, akik különböző indokokkal, rabszolgaként, vagy teknős halászat miatt, később a vasútépítés okán települtek ide. Aztán jöttek a ticók, majd folyamatosan amerikaiak, olaszok, argentinok, németek.

Nem számít, hogy ki honnan jött, mert egy dologban az idevalósiak megegyeznek. A dolgok legmélye, ugyanis mindig végtelenül egyszerű. Tehát megegyeznek abban, hogy a karibi életet két tényező fenyegeti: a sok munka (mucho trabajo), és a sok eső (mucha lluvia). A helyiek minden átmenet nélkül, sokszor mélyebb ismeretséget is mellőzve, kvázi köszönés gyanánt is használják ezt a formulát. Íme, egy szemléltető példa. Az egyik élelmiszerbolt tulajdonosa biciklin elhúz a coclesi pékség előtt. Le sem száll a bringáról, a kerekek még gurulnak, lába már a földön. Int befele, és ekkor szinte könnyelműen megereszti, mucho trabajo. Azért, hogy egyértelműsítse, hogy kérdést tett fel, egy „eh” szótagot még hozzátesz, bár ebben érzek egy kis bizonytalanságot. A pékségben a srác szeme egy pillanatra felderül, majd gondterhelt ábrázattal, helyeslően bólint. Sok a munkája. Egyelőre én vagyok az egyedüli vendég. Persze a zene lejárt, azt valóban lassan ideje lesz cserélni.

Mindenki sír egész évben, hogy milyen kevés a turista, és hogy nem lehet itt megélni, amikor meg itt vannak, és tényleg sok a munka, szabályszerűen frusztráltak, zavarja őket az embertömeg, és alig várják, hogy az idegenek elmenjenek, és újra egyedül legyenek. Itt volt ez a négy napos hosszú hétvége, szerencsétlenek abban reménykedtek, hogy újév estéjén, pénteken mindenki visszamegy a fővárosba. Természetesen szombaton is itt volt még a tömeg, erre szombat reggel álltak neki a nagy reménykedésnek, na, ma hátha. Nem győzték mondogatni, el pueblo es loco, a falu kész bolondokháza. Azt hiszem mindenki, aki úgy döntött, hogy itt telepszik le, azt választotta, hogy inkább nyugalma lesz, mint pénze.

 

Hasonló a helyzet, a mucha lluviával is. Az eső az ittenieket sok dologban nem gátolja, mert ettől függetlenül, jönnek-mennek az utcán, lehet, hogy hamarabb telnek meg a kocsmák, az is lehet, hogy hamarabb lesz mindenki részeg. Csak hát a lluvia nehézkessé teszi az életet, belerondít a nyugalomba. Hogy emiatt mikor panaszkodod ki magad, ezt is helyén kell kezelni. Tehát nem akkor kell mondani, mikor éppen esik, hanem amikor már elállt, de a károk, a víz, a beázás még látszik.  Tehát, mész a szomszédhoz, belépsz a kertjébe, látod, hogy éppen a ponyváról bottal turkálja le a vizet. Ekkor így illik a beszélgetést kezdeményezni, mucha lluvia. Hozzá lehet tenni, még a bűvös eh-t, az kölcsönöz a kérdésnek egyféle határozottságot és együttérzést is.

Ha nincs mucho trabajo és nincs mucha lluvia, akkor a két dolog között ott van a pura vida, a csupa élet. Az egész országban szokás, hogy az emberek így üdvözlik egymást: csupa élet, a jó napot helyett. Ami a pura vidán kívül történhet, a legnagyobb jó a tranquilo, amely a karibi nirvána. Mindenki a tranquilot, a nyugalmat szeretné elérni. Ennek érdekében sok segédeszközt is igénybe vesznek, sőt, még a dzsungel is a segítségükre van. Tehát, amikor az utcasarkon szédelgő raszta hogyan léte felől érdeklődsz, és azt feleli, todo tranquilo, akkor tudod, hogy valószínűleg sikerült megszabadulnia a földi szenvedéseitől, kikerülni a születés-élet-halál örökös kőrforgásából, mert elérte a nirvánát. Én ezt az állapotot mindig úgy fogalmaztam meg, hogy nézni a fákat, ahogyan nőnek.

12483370_10153404186413348_1152419164_n
Néha nehéz megítélni, hogy mucho trabajo van vagy todo tranquilo. Ehhez kell több éves karibi tapasztalat. 

A százszázalékos páratartalomhoz még hozzájön a nagyjából állandó 30 fok, ami elviselhetetlen hőséget eredményez már a reggeli órákban. A főúton szemmel látható a pára, és ahogy átsüt rajta a nap az egész interferál, szürreális háttérképpé áll össze. Fontos szabály, hogy az amúgy is magas közhőmérsékletet nem szabad emelni. Az idegeskedés, agresszió, rohanás, türelmetlenség mind a dzsungel szabályai ellen valóak, mert emelik a közhőmérsékletet. Egyedüli megoldás a hirtelen mozdulatok kerülése, a tranquilo. Tehát, ahogy mondottam, ülni kell, és nézni, ahogy a fák nőnek.

A tranquilo némely szünetében a nőkön kényszeres tisztogatási láz lesz úrrá. Míg az uruk a truckot (platós autó) vezeti fel és le a főúton, funkciótalanul dudálva jobbra-balra, addig ők kimossák a házat. Felseprés, felmosás, nagymosás, falmosás, bútorok elhúzása. Megy a serénykedés. A tisztogatás a dzsungel szabályai szerint való dolog. Ugyanis, ha valamit nem tisztogatsz meg azonnal használat után, megeszi gomba, megeszik a bogarak, hangyák, a dzsungel élőlényei. Szóval a limpiando – tisztogatás istennek tetsző dolog. Mi is állandóan tisztogattunk a Selvinnél, a Casa del Pannal is a semmittevés, akarom mondani, a munka szüneteiben. Egyszer otthon – még itt otthon – is meg akartam tenni, el is húztam a frigót, hogy mögötte kitakarítok. Hát nem egy tenyérnyi nagyságú tarantula billegett ki mögüle? (Nem azt gondoltam, hogy a k… anyád, hanem azt, hogy de szép macska vagy. Érti, aki érti.)  

Másik fontos megfigyelésem a feketék köszönési szokása, amelyért megőrölök, és otthon is ki fogom próbálni. Tehát, mind az angol, mind a spanyol nyelvterületen, amellett, hogy köszönsz, a másik hogyan léte felől is érdeklődsz. A szervusz, hogy vagy, köszönöm jól, és te? – láncolat, – mint a születés-élet-halál körforgás – megint csak a dzsungel szabályai ellen való. Egyszerűen nem fér bele ennyi kérdezősködés az életbe, közhőmérséklet emelés nélkül. Ezért a feketék csak felrakják a kezüket, intenek, és egy vidám okét eresztenek meg. Ebben benne van minden. Néha még az az udvarias gesztus is, hogy látom, hogy köszönnél, de nem kell végig mondanod, feloldozlak, örülök, hogy látlak. Gondoljatok csak bele: sötétedés után, a feltúrt, kaotikus Moszkva téren egy ismerősbe botlasz, akivel nem vagy közeli viszonyban, és nem állsz le vele beszélgetni, hanem csak egy integetéssel egybekötött boldog okét küldesz neki! Szuper praktikus.

12483360_10153406027023348_1043060973_n
Az új Hot Rocks, reggel tízkor, több lelkes versenyzővel a bárpult körül. 

Végezetül a legfontosabb, és a legsötétebb dolog. Tizenegy éve hallgatom a letelepedett – tehát nem itt született – lakosságtól – Puerto es muy fuerte. Tehát, hogy Puerto Viejo nagyon erős (hatással van rájuk). Ez alatt általában az értik, hogy az ittlétük közelebb hozza őket bizonyos összefüggések megértéséhez, önmaguk megismeréséhez. Egyébként is, itt mindenkiben nagyobb a spirituális hajlam. Akárki, aki egy kicsit is hosszabb időt eltöltött itt, nagyon mélyen kötődik ehhez a helyhez. Nem a gyönyörű tengerpart miatt, mert azt az ember megszokja. Nem a könnyű élet miatt, mert minden látszat ellenére nem könnyű itt az élet. Nem tiszta, pozitív vonzalom ez, mert sokukra nincs is jó hatással a hely szelleme. Hasonlít egyfajta addikcióhoz, mert nem te irányítod.

Márainak valahogyan fogalma volt az egészről. Nem tudom, hogyan, hiszen tudtommal soha nem járt a trópusokon, mégis, hibátlanul, a pisztrángevés után Konrád szájába adta.

„–Először azt hiszed, megszokod. – A trópusról beszélt. – … Éjjel fekszel, s mintha meleg ködben feküdnél. Reggel sűrűbb ez a köd és forró. Aztán elfásulsz. Mindenki iszik, az emberek szeme véres. Első évben úgy hiszed, belehalsz. Harmadik évben érzed, nem vagy többé a régi, mintha életed üteme megváltozott volna. Gyorsabban élsz, valami ég benned, szíved másként dobol, s ugyanakkor közömbös vagy. Hónapokon át közömbös. Aztán a pillanat, mikor nem tudod, mi történik veled és körülötted. Néha csak öt év után következik ez, néha már az első hónapokban. A dühroham. Sokan gyilkolnak ilyenkor, vagy megölik magukat. … Mindenki gyanús, aki hosszabb időt töltött a trópuson, mert hasztalan golfozott és teniszezett, itta a whiskyt a singapore-i társaskörökben és hiába jelent meg időről időre, szmokingban, egyenruhában és érdemrendekkel mellén, a kormányzó estélyein: gyanús. Mert megélte a trópust. Mert átesett ezen a félelmes és megszokhatatlan fertőzésen, amiben van valami vonzó is, mint minden életveszélyben. A trópus betegség. A trópusi betegségekből ki lehet gyógyulni, a trópusból soha. ”( Gyertyák csonkig égnek)

A fehéreknek, különösen az amerikaiaknak, európaiaknak nehéz. Nagy reményekkel, a könnyű élet iránti olthatatlan vággyal jönnek, de nagyobb részük drogfüggő, vagy alkoholista lesz. El kell foglalnod magad, különben beleőrülsz, mondják, akik a józan életet választották. De mibe bolondulsz itt bele? Nincs igazi munkahely, nincs igazi kötöttség, nincs igazi időbeosztás. Tehát nincsen semmilyen mentsvár, ahová menekülhetsz. Tehát erősnek kell lenni. Csak magad vagy, és a dzsungel. A másik fontos dolog, amit tudni kell, hogy a természetben élni soha nem boldogság, csupán melankólia.

12476485_10153410435333348_1467394566_n

 

Reklámok

2 hozzászólás Új írása

  1. Eszti szerint:

    Ez nagyon szép, érthetõ és mély megfogalmazása az ottani életnek. Nagyon szép.

    Kedvelés

    1. Goodaysblog szerint:

      Kedves Eszti, köszi a kommentet, nagyon jól esik. Ezek szerint jártál emerre?

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s