Ahhoz, hogy a világszám Panama – csatornát szemrevételezni lehessen, ki kell menni a városból. Budapesti viszonylatban úgy mondanám, hogy ki kell menni Budaörsre, hogy az ember megnézhesse a csatornát. Mehettem volna taxival, de, ahogy az előzőekben ismertettem anyagi lehetőségeimet, inkább a buszt választottam. Na, ehhez el kellett menni ismét a központi pályaudvarra. Van úgy, hogy az ember rendre azt érzi az utazásai során, hogy mindig ezeken a pályaudvarokon tölti el ideje nagyobb részét. Tavaly is Kuala Lumpurban szinte minden nap kimentünk a pályaudvarra és idén októberben is sikerült egy fél délelőttöt eltölteni a madridi pályaudvaron. Tehát, most ezek a jelentek látszódtak megismétlődni. Esetemben most egy buszpályaudvarról volt szó. Tudni kell, hogy Panama, és Costa Rica is rossz emlékeket őriz a vasútépítésről, úgyhogy nincs vasút. Jobb nem is beszélni róla, nehogy régi sebeket tépjünk fel. Viszont a buszpályaudvar egész kellemes hely, meglepően rendezett, tiszta. Nem egy Keleti vagy Nyugati pályaudvar viszonylat; nincsenek migránsok, nincsen se sör, se gyros szag.  Senki nem méreget furcsán.

A Panamavároshoz legközelebb eső zsiliphez, a Mirafloreshez nem volt egyszerű megtalálni a buszt. Több barkóba kör után egy férfi kivezetett az épületből, majd az utcán beállított egy sorba. Ugyan nem volt ott semmilyen jelzés, hogy ezek a férfiak és nők mire várakoznak, csak álljak be oda, de ne az ilyen feliratú buszra szálljak, hanem az amolyanra.  Álljak itt türelemmel, jön az, hamarosan. Hittem neki, vártam is rendületlenül. Mikor már jól felgyűlt az embertömeg, megjelent a rossz jelzésű busz, aminek a sofőrjét a biztonság kedvéért megkérdeztem a Miraflores zsilipet illetően. Hátraküldött, pár méterrel feljebb, ahol egy másik sorkezdemény állt. Ezt csak egy avatott szem tudta észrevenni, én azt hittem, hogy azok az emberek egyszerűen csak beszélgetnek. De, hogy a busz pontosan mikor jön, arról ugye nem volt szó.

A terminálról elképesztő elnevezésű városok felé vették az utat a buszok. A legtöbb Tumba Muerto (Halott Sír) felé ment. De ezen kívül megakadt a szemem Jézus Folyója, Isten Neve, Tudás Városa elnevezésű településeken. Minden második busz kijelzőjén felices fiestas felirat villódzott. Nem létezhet ilyen településnév, kellemes ünnepek… Ekkor jutott eszembe, hogy karácsonyon még nem vagyunk túl. Én már lelkileg túl voltam rajta, meg hát az embernek 35 fokban nincs karácsonyi hangulata. Lassan gyűltek az emberek. Ha nincs tele a busz, akkor egyszerűen nem indul el, mondta tegnap este a panamai születésű indiai, akinek gyarmatosított – azaz angol – neve volt; Neal. Tehát meg kellett várni, míg jó hosszú nem lett a sor. Csak akkor bújt elő a busz. Semmilyen felirat nem volt rajta, hogy merre megy. A jegy negyed dollár volt. Mai árfolyamon 73 forint. Most mondjátok meg, mikor jártatok Budaörsön 73 forintból?

Aggódnom sem kellett, hogy hujuj, nem veszem majd észre, hol kell leszállni. Egy folyón mentünk át, előtte egy tábla jelezte, hogy vigyázat krokodilok! Még megcsodálkozni sem volt időm – ezt csak most teszem meg, ahogy írom – és meg is érkeztünk a Miraflores zsiliphez!

Óriási várakozásaim voltak a Panama – csatornát illetően; monumentális, összeköti az Atlanti – és a Csendes – óceánt, a világ modern csodáinak egyike, egy lecövekelő élmény. Ahogy a látogatóközpont erkélyére kiléptem, láttam, hogy két szűk csíkról van szó, amelyekben ide-oda öntögetik a vizet. Baloldalt, jól nevelten, ott várakoztak a hajók bebocsátásra, jobb oldalt pedig már a mesterségesen felduzzasztott Miraflores tavon át hajóztak tovább az Atlanti – óceán felé.

Előttünk éppen az Orient Rise elnevezésű hatalmas teherszállító hajót zsilipelték. Éppen akkor nyílott a zsilip, két oldalon két kis vasút húzta fel a nagy hajót a következő lépcsőre. Ahol kezdődött megint a vizezés, fél óra, negyven perc alatt emelkedett meg a vízszint annyira, hogy a harmadik zsilipet is kinyissák, hogy az Orient Rise szabadon folytathassa az útját.

A monumentalitását nem elsősorban a látvány adja, hanem maguk a tények. Azt mondják, hogy az építkezés az emberiség egyik legnagyobb vállalkozása volt. A földszoros domborzata miatt nem lehetett a csatornát a két óceán szintjére mélyíteni, ezért kellett a zsiliprendszer, ami feljebb emeli a hajókat. A hegységet vájták ki, robbantották szét dinamittal, hogy létrehozzák a zsiliprendszert, a csatornát, a hegyek folyói által táplált, mesterségesen felduzzasztott tavat. Ja, és a legjobb, az édesvíz és a tengervíz nem keveredik egymással, nem is keveredhet, mert a Gatun-tó biztosítja Panama ivóvizét.  Az építkezés alatt kb. 27 ezer ember halt meg.

Nagy bátorság volt egyébként a csatornát olyan helyen kivájni, ahol az időjárási körülmények miatt még rendes utakat sem építenek. A sok eső és a földrengések miatt ugyanis állandó probléma a földcsuszamlás. Ez most is probléma, állandóan kotorni kell az egész rendszert.

Évente 14 ezer hajót enged át a csatorna. Ez napi 30-35 hajót jelent. Ha valaki sürgősségi áthaladást akar, annak súlyos pénzeket – több százezer dollárt – kell fizetnie, vagy várhatja végig a sorát. Szóval nem csoda, hogy 2007-ben úgy döntöttek, hogy kibővítik a csatornát, hogy még egy csíkot felhúznak a hajók új generációja részére.

Mindeközben, 2013-ban Nicaragua és Kína megállapodtak egy új csatorna megépítéséről, kínai pénzen, át a Nicaragua-tavon. Az a csatorna 278 km hosszú – szemben a Panama – csatorna 77 km-vel – és 200-500 méter széles lenne! Nagyon sokan ellenzik ezt a vállalkozást, több tízezer embert kellene kitelepíteni a csatorna sávjából, az építő munkásokat Kínából hoznák, ami a térségben – a Haiti utáni második legszegényebb országról van szó – óriási feszültségeket eredményezne.

De nem eszik olyan forrón a kását… A Panama – csatorna megépítése első neki futásra az 1880-as években úgy befulladt, hogy azóta is az ország neve a mindent behálózó korrupcióval, sikkasztással forrott egybe. Panamázás. Van ilyen ige angolul, hogy to panama? Például: he was sentenced to jail because he panamad the voter’s money???? Tehát csak a magyar nyelv ennyire szellemes?

A következő nap kimentem a fentebb már taglalt Calzada del Amadorra, ahonnan nagyon szépen lehetett látni, ahogyan fegyelmezetten álltak sorban a hajók, várva az áthaladásra. Éppen egy óriási nagy teherhajó indult befelé a csatornába. Mákom volt a képpel, mert utána órákig nem volt mozgás se ki, se be!