Pénz, pénz, pénz – karibi pénzügyek

Amikor Puerto Viejo-ról mesélek, mindig megkérdezik tőlem, jó, de miből élnek ott az emberek? A karibi életritmus a nyugati élettérben felfoghatatlan. Az emberek más síkon léteznek, amit egy nagyvárosi ember nem tud felfogni. Merőben más a pénzről alkotott képük is, ami összefügg a hely géniuszával. Tudni kell, hogy Puerto Viejo egy kicsi halászfalu, lakosságának a…

Újjászületésnapra

Kétféle embertípus létezik. Az egyik, aki már kiskorától pontosan tudja, hogy mi akar lenni az életben, és tudja, hogy ezt, hogyan érje el. Azonban a nagy többség nem ilyen. Sokan nem tudjuk, hogy mit is szeretnénk az élettől. Azonban vannak, akik ezt beismerik maguknak, és vannak azok, akik nem, és csak mennek előre a társadalom…

Gyesen a Karib-tengernél

Nagyon sokszor elkezdtem már ezt a bejegyzést, de nem tudtam eldönteni, honnan induljak neki. Ismételjem el megint, századszorra, hogy Puerto Viejo egy kicsi halászfalu, mely turizmusból él, és nem kisgyermekes családokra van felkészülve, hanem hátizsákos turistákra? Vagy onnan, hogy monoton az élet, és mindennap ugyanazt a pár embert látod, megspékelve pár új arccal? Vagy onnan,…

A nagyon fontos ember

Nem akarok csak anya lenni. Pedig nem helyes, hogy ezt írom, csak anya, mert anyának lenni minden. Hiányzik az az ember, aki voltam. Aki sikeres volt a munkájában, sok barátja volt, népszerű ember, amolyan jó tanuló, jó sportoló. Hiányzik az az ember, aki fizikai erejének a csúcsán volt. Független és szabad volt. Oda ment, ahová…

Tizenhat nap pokol – 2. rész

A kínai étteremben szabadulásom miatt érzett öröm és bizakodás korai. Azzal, hogy kikerülök a kórházból, csak komplikálódik az életünk. Genevine napirendje nem áll meg. A három óránkénti táplálás szent. Azonban a két szoptatás közötti időt nem tudom egy viszonylag kényelmes ágyon eltölteni, hanem valahol a kórház területén, vagy akörül csövezve kell ellegyek. Lázasan. Kis motyómmal…

Tizenhat nap pokol -1. rész

A műtét után ahogy ébredezni kezdek az első gondolatom az, hogy oda a kötődő nevelés. Kislányomtól elválasztva töltöttem az éjszakát. Hiába türelmetlenkedek, nem engednek felkelni. Délután egykor elmászatnak zuhanyozni. Egészen addig azt gondolom, hogy a császármetszés egy kisműtét, amolyan ambuláns valami. Ekkor szembesülök azzal a ténnyel, hogy valójában felvágták a hasamat; húst, hájat, egykor létező…

Szüléstörténet

Ez a történet azóta is kísért. Esténként, elalvás előtt újra és újra leperegnek előttem a szülésem eseményei. Most leírom ide, hátha ezzel elmúlik a rémálom. Október huszadika, péntek van. Parázslóan süt a nap. 41 hetes és egy napos terhes vagyok. Még lemegyek a tengerpartra, de már nem megyek be a vízbe. A deles busszal megyünk…

Az elfogadás hónapjai

Tíz keselyű nyújtogatja a nyakát Playa Negra fekete homokjában. A busz élesen kanyarodik ki a főútra, kis híján úgy tűnik, árokba fordulunk. Egy taxis hajt elénk váratlanul, kocsiját eszi a rozsda, a vezető fél karjával mintha a kocsi ajtaját tartaná. Az ég egyszínű, egykedvű, talán borongós. Elhajtunk a Point nevű egység előtt, melyet én csak…

Az antitézis hónapjai

A francia muki házából, hirtelen, menekülésszerűen költözünk el húsvét előtt. A ház-keresés és ház-találás igazán hektikus errefelé. Beütött itt is az Airbnb téboly, senki nem szereti kiadni a házát hosszú távra. Ezért, amikor az egyik ismerős ismerősén keresztül új házat találok, nem variálok sokáig. Sok mindent nem kell pakolni, amúgy is bőröndből, hátizsákból élünk. Felpakoljuk…

Élet egy buborékban – első három hónap

Az első hetekben nem hagy aludni az élmény, hogy érhetett ekkora csoda. Téblábolok az érzéssel, szinte felfoghatatlan. Ismétlem magamban a történetet, mely egyben a valóság is. Elhatároztam, hogy új életet kezdek, magam mögött hagytam a régit, elkezdtem utazni, Costa Ricában kötöttem ki, itt egymásra találtunk a régi szerelemmel, és most gyerekünk fog születni a Karib-tenger…

Aki nem hisz a csodákban, az nem realista

Február 6-a van. Kristálytiszta verőfényben tekerek a falu irányába. Az évszakok összemosódva. Egyenletesen, a magasból süt a nap, kilencven fokban, mint mindig. Jobb oldalt a Karib-tenger kékje, baloldalt házak, éttermek, az európai szemnek inkább viskók, tákolmányok, kalyibák, ideiglenes építmények. Hátizsákomban laptop, a biciklikosárban víz. Hétfő van. Egész hétvégén az étteremben dolgoztam és akkor megfogadtam, hogy…

Novella! – A keresztutak őrzője

–          Hisz abban, hogy minden helynek megvan a maga végzete? Kint kövér cseppekben ömlött az eső. Kopogott veszettül a bádogtetőkön, elnyomva Limon városának minden zaját. A Big Boy baseball stadion fényei kigyúltak. Hiába tartotta magát még a nappal, a hirtelen eluralkodó trópusi eső befeketítette az eget. Azt mondják, ha a szárazföld felől érkezik nincs jelentősége,…