Karibi idill reggeltől estig

Amióta visszajöttem Costa Ricába, egyfajta önfeledt várakozással ébredek minden reggel. Pedig sok talány nincs, a napok meglehetősen egyformán telnek. Mégis uralkodik rajtuk egyfajta idill, harmónia, amit érdemes várni, amiért érdemes felkelni. Reggel az első dolgom, hogy kitárom a spalettát az ágy végében. Kislányom, Genevine rögtön felhúzza magát, hiszen ő is látni akarja a reggelt, látni akarja a…

A mágikus realizmus létezik

A Karib-tenger vidéke nemcsak egy földrajzi hely, ahová jó visszatérni, hanem egy lelkiállapot is, amit, ha valaki egyszer átél, nehezen feled el. A művészetben ezt úgy hívják, mágikus realizmus. Látszatra nincs itt más, mint kék ég, sűrű dzsungel és céltalanul tekergő emberek, akik olyan közönyösen néznek a világra, mintha nem történne bennük semmi. Sem gondolat,…

Visszatérés az édes semmibe – avagy 7 dolog, amit szeretek Costa Ricában

Az előző cikkemben felsoroltam azokat a dolgokat, amiket nem szeretek Costa Ricában. Hiába minden negatívum, minden egyes alkalommal szeretek visszatérni ide. Sokszor a negatívumok enyhe izgalommal töltenek el, át tudom-e változtatni őket az ellenkezőjükké. Hogyan lehet a nehézségekből előnyt kovácsolni? Fölösleges azon bosszankodni, amit nem tudsz megváltoztatni. Élővilág Sokszor elfelejtjük, hogy a természet kiszámíthatatlansága, az…

Lét a komfortzónán kívül – Avagy 7 dolog, amit nem szeretek Costa Ricában

A Costa Rica-i életem sokszor tűnhet egyfajta paradicsomi idillnek. Habitusomból adódik, hogy mindig igyekszem megragadni az élet pozitív szegmensét. Ugyanakkor nem tartom magam álomvilágban sem, tudomásom van a rossz dolgokról is, de azt kell felnagyítani, ami az életben jó, nagyszerű és fantasztikus. Ki akar egy sopánkodásokkal teli világot?  Mégis, ez a blogbejegyzés ennek az ellenkezőjéről…

Pénz, pénz, pénz – karibi pénzügyek

Amikor Puerto Viejo-ról mesélek, mindig megkérdezik tőlem, jó, de miből élnek ott az emberek? A karibi életritmus a nyugati élettérben felfoghatatlan. Az emberek más síkon léteznek, amit egy nagyvárosi ember nem tud felfogni. Merőben más a pénzről alkotott képük is, ami összefügg a hely géniuszával. Tudni kell, hogy Puerto Viejo egy kicsi halászfalu, lakosságának a…

Újjászületésnapra

Kétféle embertípus létezik. Az egyik, aki már kiskorától pontosan tudja, hogy mi akar lenni az életben, és tudja, hogy ezt, hogyan érje el. Azonban a nagy többség nem ilyen. Sokan nem tudjuk, hogy mit is szeretnénk az élettől. Azonban vannak, akik ezt beismerik maguknak, és vannak azok, akik nem, és csak mennek előre a társadalom…

Gyesen a Karib-tengernél

Nagyon sokszor elkezdtem már ezt a bejegyzést, de nem tudtam eldönteni, honnan induljak neki. Ismételjem el megint, századszorra, hogy Puerto Viejo egy kicsi halászfalu, mely turizmusból él, és nem kisgyermekes családokra van felkészülve, hanem hátizsákos turistákra? Vagy onnan, hogy monoton az élet, és mindennap ugyanazt a pár embert látod, megspékelve pár új arccal? Vagy onnan,…

A nagyon fontos ember

Nem akarok csak anya lenni. Pedig nem helyes, hogy ezt írom, csak anya, mert anyának lenni minden. Hiányzik az az ember, aki voltam. Aki sikeres volt a munkájában, sok barátja volt, népszerű ember, amolyan jó tanuló, jó sportoló. Hiányzik az az ember, aki fizikai erejének a csúcsán volt. Független és szabad volt. Oda ment, ahová…

Tizenhat nap pokol – 2. rész

A kínai étteremben szabadulásom miatt érzett öröm és bizakodás korai. Azzal, hogy kikerülök a kórházból, csak komplikálódik az életünk. Genevine napirendje nem áll meg. A három óránkénti táplálás szent. Azonban a két szoptatás közötti időt nem tudom egy viszonylag kényelmes ágyon eltölteni, hanem valahol a kórház területén, vagy akörül csövezve kell ellegyek. Lázasan. Kis motyómmal…

Tizenhat nap pokol -1. rész

A műtét után ahogy ébredezni kezdek az első gondolatom az, hogy oda a kötődő nevelés. Kislányomtól elválasztva töltöttem az éjszakát. Hiába türelmetlenkedek, nem engednek felkelni. Délután egykor elmászatnak zuhanyozni. Egészen addig azt gondolom, hogy a császármetszés egy kisműtét, amolyan ambuláns valami. Ekkor szembesülök azzal a ténnyel, hogy valójában felvágták a hasamat; húst, hájat, egykor létező…

Szüléstörténet

Ez a történet azóta is kísért. Esténként, elalvás előtt újra és újra leperegnek előttem a szülésem eseményei. Most leírom ide, hátha ezzel elmúlik a rémálom. Október huszadika, péntek van. Parázslóan süt a nap. 41 hetes és egy napos terhes vagyok. Még lemegyek a tengerpartra, de már nem megyek be a vízbe. A deles busszal megyünk…

Az elfogadás hónapjai

Tíz keselyű nyújtogatja a nyakát Playa Negra fekete homokjában. A busz élesen kanyarodik ki a főútra, kis híján úgy tűnik, árokba fordulunk. Egy taxis hajt elénk váratlanul, kocsiját eszi a rozsda, a vezető fél karjával mintha a kocsi ajtaját tartaná. Az ég egyszínű, egykedvű, talán borongós. Elhajtunk a Point nevű egység előtt, melyet én csak…