Lehullottak a levelek, a fák koronája kopár. Hirtelen, mintha a sötét november után fény gyúlna. A fák csupasz ágai között feltekintve végre látjuk az eget, még ha annak színe folyamatos egyhangúságot is mutat. Ha látjuk az eget, akkor látjuk a csillagokat, és hisszük, hogy az életnek magasabb rendű távlatai vannak. Valahogy úgy, ahogy Márai Sándor…

Nyirkos az idő. Akkor is esőre áll, mikor nem esik. Az ég szürke monotóniája lassan állandósul. Kopik a szívünkből a nyár, s bőrünkről a napsütés. Sötét órák közelegnek, a sötét órák egyre nőnek. A természet egyik pillanatról a másikra leveti szépségét. Rohad az avar a lábam alatt. Vége a szép időnek, a fák díszbe öltözésének,…

Már nem nyár, még nem tél. A nap a háztetők vonalából színezi a leveleket. Gesztenyék hullanak, nyílnak, pattannak szét a sétányokon. A fákon még zöldek a levelek, de az avar már gyűlik, s zörög lábaim alatt. A természet elérte érettségének legmagasabb fokát. Éppen a tű hegyén áll, de még nem billen meg, ez a tökéletes…

Nincs semmi a természetben, ami ne lenne jelen az emberben és a társadalomban. A mintázatok ismétlik egymást, mindannyian ugyanazok a törvényszerűségek alá esünk, ugyanaz az életenergia rezeg bennünk. Érrendszerünk, tüdőnk mintája megegyezik a fák koronájának, gyökereinek labirintusával, éppúgy, ahogy megegyezik a folyórendszerekkel. Ha egy modell beválik, miért kellene újat teremteni? A hangyák életmódja nagyban hasonlít…

Csepereg az eső. A lányomat ez nem izgatja, már a századik kört rója a medence körül egy orosz kisfiúval együtt. A kisfiú apja egy darabig teljesen belefeledkezik a telefonjába, csak akkor néz fel, amikor megérzi a kávéillatot a kezemben gőzölgő pohárból. – „Espresso?” – kérdezi. A magas gőznyomáson a kávén átpréselt víz, azaz a presszó nem magától…

Gyerekkorom óta nagy hatással vannak rám azok a bátor nők, akik elmentek a vadonba élni: Joy Adamson, Diane Fossey, Jane Goodall… Itt, a dzsungelben ismerhettem meg Christina Gazdag Zingrich-t, akinek az élettörténete nem kevésbé kalandos és inspiráló, mint a fent említett nőké. Christina természetgyógyász, szülésznő, három gyermek anyukája, négy unoka nagymamája, és nem mellesleg több mint 40 éve boldog…

Sötét éjjel van. Fekszem az ágyamban. Tisztán hallom az ötös busz záródó ajtajának más hanggal össze nem téveszthető, idegesítő berregését: bíp-bíp-bíp. Hiba van a gépezetben. Nem a budapesti éjszakában vagyok, hanem a dzsungelben, mégis tisztán hallottam: bíp-bíp-bíp. Ha futni kezdenék, még el is érném, olyan közelről hallom. De nem futok. Hajnalodik. A hasamra fordulok, és…

  „Vártunk valamit. Tudtuk, hogy hiába várjuk. Sosem lesz itt semmi. Meneteltünk kettős rendekben a patak két ága közt, a töltésen, énekeltük a régi bakanótákat, vadul nekieresztve a hangunkat, »Göndör hajam rövidre, göndör hajam rövidre…«, és bokáig sároztuk a cipőnket a csúszós vagy tapadós, vagy híg latyakban, míg egy szép napon, december első hetében, le nem…

Jack születésnapját nem a napján üljük, mert a születésnapján a szülei templomba terveznek menni. A szülők úgymond keresztények, legalábbis ők így mondják, ezalatt azt értik, hogy nem katolikusok, tehát valószínűleg evangélikusok vagy reformátusok, de nem hallottak még Lutherről és az ötszáz éves reformációról, azért nevezik magukat kereszténynek, mert nincsenek szentjeik és San Joséba járnak templomba….

Amióta visszajöttem Costa Ricába, egyfajta önfeledt várakozással ébredek minden reggel. Pedig sok talány nincs, a napok meglehetősen egyformán telnek. Mégis uralkodik rajtuk egyfajta idill, harmónia, amit érdemes várni, amiért érdemes felkelni. Reggel az első dolgom, hogy kitárom a spalettát az ágy végében. Kislányom, Genevine rögtön felhúzza magát, hiszen ő is látni akarja a reggelt, látni akarja a…

A Karib-tenger vidéke nemcsak egy földrajzi hely, ahová jó visszatérni, hanem egy lelkiállapot is, amit, ha valaki egyszer átél, nehezen feled el. A művészetben ezt úgy hívják, mágikus realizmus. Látszatra nincs itt más, mint kék ég, sűrű dzsungel és céltalanul tekergő emberek, akik olyan közönyösen néznek a világra, mintha nem történne bennük semmi. Sem gondolat,…

Az előző cikkemben felsoroltam azokat a dolgokat, amiket nem szeretek Costa Ricában. Hiába minden negatívum, minden egyes alkalommal szeretek visszatérni ide. Sokszor a negatívumok enyhe izgalommal töltenek el, át tudom-e változtatni őket az ellenkezőjükké. Hogyan lehet a nehézségekből előnyt kovácsolni? Fölösleges azon bosszankodni, amit nem tudsz megváltoztatni. Élővilág Sokszor elfelejtjük, hogy a természet kiszámíthatatlansága, az…